TÉRRE FORDULÓ CSILLÁM
Fénnyel kerít az éj
higgy mindenben
mire a srác kér
szájad sarkában vér
vörös mosoly hasad
nem evilági lényed
ismeretlen terekre fakad
ha hagyod magad
ne félj a fény megvéd
sima hajadon csillan az este
tegnap verted kenterbe
ijedelem very
szeméből az álmot
kifele megy előre
így jut a nap éjjel
delelőre
tekerd bele a magját
hogy hozza iszamos
világra dermesztő
habos formáját
buborékok játsznak
aurád fövenyén
kellemedsz ilyformán
a józan televény
lúzerek tűfokán
át nem jutsz
nagyságod pírra arcul
a tudathasadás mauglit
termel
engedd hasson
így lesz jó majd
átfordítva hason.
“
